Spontán ember vagyok. Spontán veszem meg 30 napon belül a második készlet színesceruzámat, és spontán mondok le emiatt a pizzáról, és spontán eszek helyette két napig tejfölös tésztát.
De nem baj.
Mert beszippantott a színezés a legszínesebb bugyraiba. Illetve először a kék tollas bugyraiba. Mert első színezős élményem – ahogy azt már Csiny is említette-, hát nem épp a legideálisabb helyszínen történt. Munkában, a számítógép előtt, a főnök elől rejtegetve a kis papírfecnit a billentyűzet előtt, amit persze megtalált, de volt olyan jófej, hogy nem szólt érte. Azért több bőr már nem volt a pofánkon. Ez volt 2015 nyarán.
És itt megszakadt a mese nagyjából egy évre. Következő év nyarán egy biciklitúra alkalmával ismerkedtem meg közelebbről a színezés művészetével: Csiny hozott egy Franciaországos színezőt, azt álltunk neki négyen színezgetni a tó mellett a fűben. Ott határoztam el, hogy nekem is kell egy ilyen színező. Így hazafele, jól kifulladva, leizzadva és egy nagy táskával a hátamon bementem az Alexandrába, és megvettem a Bűvös Erdőt. Innen meg már legenda leírtam.
Róka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: